Életképek

Egy kedves ismerősünktől kaptunk kézimunka újságokat. Lilla (itthon Bucinak hívjuk őt) egy darabig el van látva ötletekkel. Sajnos ahol mi lakunk annyira kicsi a választék, jó, ha ráismernek arra amit kérnék, nemhogy lenne is az általam kívánt áruból. Még a foltvarrást sem ismerik sokan. Nem mitha én olyan jártas lennék a kézműves "irodalomban ", de azért mégis... Például Aida -ból kb. 2 fajta van. 4 méteráru bolt van a városkában. Könyvek tekintetében sincsenek ellátva a könyvesboltok. Érdemesebb számunkra internetről megrendelni a kiválasztott könyveket.

De hála Nektek, kedves kézműves társak! Olyan sok szép, ügyes munkát láthatunk. Nagyon boldogok vagyunk Bucival, hogy rátok találtunk.

Nem éppen pénztárcakímélő hobby a varrás, keresztszemezés, kötés, foltvarrás bármi, de megéri. Sajnálom, hogy a mai fiatalok az iskolában már nem igazán tanulnak hasonló dolgokat. Szerencsésnek mondhatja magát az, akinek klassz kreatív technikatanára van, vagy ahol ilyen klubok vannak.

Nekünk még az is nehezíti a helyzetünket, hogy Bucikám mozgássérült. Kevés olyan üzlet vagy szórakozóhely van,ahova be tudnánk menni a kocsijával (kerekesszék=de én nem szeretem ezt a szót,mi kocsinak hívjuk).

Különösebb problémát nem szoktunk csinálni a helyzetből. Elfogadtuk a tényt, hogy kocsival közlekedik Buci. Ő azt mondja, neki sokkal könnyebb így élni, mintha nem veleszületetten került volna kocsiba, hanem pl. egy baleset miatt. Tudjuk sokan vannak tőlünk rosszabb helyzetben minden téren. Mi sosem keseregtünk a problémáinkon. Voltak időszakok mikor nehezebb volt valamit is elintézni. De mi nagyon optimista természetűek vagyunk. Remélem a képeink is ezt tükrözik.

Amire mindketten büszkék vagyunk, hogy már kétszer voltunk kettesben külföldön nyaralni. Először Tunéziában 2005-ben, majd 2007-ben Koson. Hát nem sok tolókocsis jött szembe egyik helyen sem...:-)
Itt láthattok képeket: http://indafoto.hu/ludovika/kos_gorogorszag_5/page/1